Eric Muldoom

A Cherubion kiadóhoz 1995-ben csatlakoztam, sötét elf karakteremmel, Asslanthasi Aldyrral. Ez a novella kézírással készült, végül több részletben C64-en öltött formát, mígnem István kezébe került. Büszkén vallom magam Cherubionos írónak: akik kitartottunk abból a korai csapatból, talán nem túlzás azt állítani, hogy ma a kiadó erős magját alkotjuk. István személye és az általa megteremtett és gondozott alkotói közeg adja ehhez az erőt, és gyakran az ihletet is. Empatikusabb, rátermettebb, képzettebb vezetőt még nem láttam írói műhely vagy kiadó élén.

Az írást sokakhoz hasonlóan hobbiként űzöm, évente 2, legfeljebb 3 elbeszélésem jelenik meg a kiadó gondozásában. Az utóbbi időben az általam megálmodott világot színesítem, s ebben pótolhatatlan segítséget nyújtanak az Ammerúnia Műhely régi és új tagjai. Célom: szórakoztatni. Ebben a szóban minden benne van, felesleges darabjaira szedni. Egy írónak az a legnagyobb elismerés, ha képes olyan történetet írni, mely a fotelhez szegezi az olvasót. Persze az olyan apró dolgok is jól esnek, amikor egy-egy karakterem neve visszaköszön rám a fórumozók nickjei közül, vagy valaki a levelében azt írja, régóta kedveli az írásaimat.

Mesélői/elbeszélői stílusokkal való kísérletezésem közben igyekszem nem feledni egyik jóakaróm tanácsát: „Ne akarj az lenni, aki/ami nem vagy – önmagadat adni sokkal szórakoztatóbb és gazdaságosabb”. Az írásaimat szeretem a vezérkarakter köré felépíteni, nem pedig a cselekmény szintjén előre megtervezni: ez a típusú alkotás gördülékenyebben megy, bár több utómunkát igényel. Úgy tűnik, Fekete Kullgan és Asslanthasi Aldyr történetei sokaknak a kedvére valók voltak, a jövőben ezt a vonalat igyekszem kicsit felkarolni, bár valószínűleg az elbeszélői stílus velem együtt megváltozott, és nem lesz többé olyan, mint 8-10 évvel ezelőtt volt.

Műfajon belül amúgy az első igazán jelentős benyomást Robert E. Howard művei tették rám: a kiadó első két kötetét (Conan, a bosszúálló és Árnykirályok) ma is nagy becsben tartom. Manapság új kedvenceim George R. R. Martin és Robin Hobb, de a régiek sincsenek feledve, úgy mint Moorcock, Gemmell, Vance, Cook, Renier, Chapman, O`Sullivan, és Caldwell&Stone. Különálló kiadványok tekintetében élmény volt Paolini, Gene Wolfe, McCaffrey és Leiber újonnan megjelent köteteit olvasni. A következő világok tizenöt évvel ezelőtt hoztak lázba, de alkalomadtán ma is élek velük: Ravenloft, Warhammer és Cthulhu.

A közéletben 1997-2003 között voltam igazán aktív. Nevemhez kötődik a Sárkányvár magazin (itt jött létre a Novellárium), a Multiverzum magazin, továbbá a Magyar Fantasycentrum és jogutódja, a Fantasya.hu. Segítettem még az Átjáró magazin szerkesztőinek munkáját is, könyvkritikák és piaci áttekintők formájában. Jelenleg a fantasy.lap.hu és a szerepjatek.lap.hu adatbázisokat gondozom, illetve az Ammerúnia Műhelyt igazgatom.

A szerepjátékhoz, a számítógépes játékhoz való kötődésem C64-el kezdődött, majd áttevődött a kollégiumi tanulószobák asztalaira helyezett dobókockák és mesélői paravánok mellé: Mystara, D&D, AD&D, kiemelten Ravenloft és MAGUS, majd Ammerúnia; utóbbit közel 3 évig meséltem.

2001-2003 között az Armies of Exigo háttérvilágán dolgoztam a Blackhole Games csapatában, illetve írtam néhány szinopszist Andy Vajna Cinergi cégének, többek között a Terminator 3-hoz. Ez utóbbi ötletek eltűntek a süllyesztőben, de ez a kis kitérő mégis meghatározó élménynek számít az életemben.

Manapság a MOHAA szervereken lehet megtalálni online (bár egyre ritkábban); a Németországból irányított The {-Royal-} Family klánnak vagyok 4 éve stabil tagja. Civilben direkt értékesítéssel foglalkozom, illetve a Kaposvári Egyetemen foglalkoztatnak egyetemi adjunktusként. Nős vagyok, két kislány – Lilien és Zsófia – boldog édesapja. Van egy kis kertes házunk, és akad abban egy dolgozószoba is, amit telezsúfoltam könyvekkel, az ihlet és a gyűjtőszenvedély miatt. Az idillből egyedül az a napi 2000 szó leütése hiányzik. Mindenkinek jelzem, rajta vagyok az ügyön.